A novai plébánia hivatalos honlapja

A ma is álló zalatárnoki Szent Anna plébániatemplom a korábbi, gótikus stílusú ferences templom megmaradt romjain épült fel 1755-ben, s többszöri átépítési, restaurációs munkálatok eredményeképp nyerte el mai barokkos jellegű formáját és díszítését.

Hogy mi lehetett az 1504-i ferences tárnoki templomnak a védőszentje és így főoltárának a képe adatok hiányában nem tudjuk, csak valószínűsíthető, hogy a templom védőszentje Szűz Mária lehetett. Az 1755 évi újraépítéskor a templomot – talán épp Padányi Bíró Márton püspök kérésére – a veszprémi egyházmegye égi pártfogójáról, Szent Annáról nevezték el. 1755 óta a főoltár képe mindig Szent Anna volt.

A főoltár Kiss Kálmán plébános renovációja idején, 1926-ban nyerte el mostani alakját. A jelenlegi szép Szent Anna freskóképeket, amelyek triptochonszerűen foglaják el a főoltár mögötti nagy falfelületet Pesthy Sándor felkérésére 1955 májusában Laczkó Gyula pápai oklevéllel és párisi aranyéremmel kitüntetett baki festőművész készítette. Az egész falfelületet gipszkerettel határolta be. A körülhatárolt részt két közbenső gipszkerettel három részre osztotta. Ilyenformán Szent Anna életéből három mozzanatot örökített meg. Az első keretbe Mária születése, a másodikba Szent Anna bemutatja Máriát az Úrnak, a harmadikba Szent Anna halála került. A nagy felületen fekvő három festmény világos és változatos színeivel, továbbá a mozgalmas alakokkal és térhatásával a templom távlatát kitágította, szinte a templomot megnagyobbította.
A régi Szent Anna főoltárképet a templomhajó északi falára középre helyezték át.
Ugyanekkor került a kórus alá az addig a szentélyben lévő Fatimai Szent Szűz gipszmívű szobra, amely eredetileg a hegyi kápolna oltárképe lett volna. Laczkó festőművész a kórus alatti északi falon bájos tájképszerű hátteret készített a szobor részére.
Oldalt fogadalmi emléktáblák függnek.

Mellékoltára is volt a tárnoki templomnak legalább 1778 óta. A forrásokból tudunk egy Szent György mellékoltárról, amelyet 1904-ben, Szilner József plébános alatt megszüntettek. Helyette akkor két mellékoltárt állítottak: jobb oldalról Jézus Szentséges Szíve, balról pedig a lourdes-i Szűzanya oltára áll. Mindkettőt a szombathelyi Hackenast cég építette, azóta többször is tisztították és aranyozták őket. Ugyanekkor kerül a templomba Szent József és Szent Vendel szobra.

A mai kórus az 1748-i veszprémi hivatalos egyházlátogatáskor még nem, 1777-ben viszont már szerepel. Így joggal valószínűsíthető, hogy az 1755-ben megújított templomban készítették a mai kórust, amely azóta is áll.

1778-ban még nem volt a templomnak orgonája, 1801-es forrásokban viszont már szerepel. Az orgonát, mint a játszóasztal belső homlokzata mára erősen lekopott nagy aranyos gótbetűkkel mutatja: „Tausz Antal Németh Sz: Miháyon készítette”, de évszám nem található rajta. 1778 és 1801 között kellett készülnie. Szerkezete a regiszterek elvásott feliratai miatt nehezen tekinthető át. A kántor háta mögött, az ogonatesten fellelhető feljegyzések szerint többször javították: először 1832-1836-ban, majd 1900-ban ("1900. VII/20 Spizsikly (?) Jenő orgonakészítő segéd Szombathely" és "Mántirúsevits  Jenő Gögymn.zoszt.tam. (?) 1900.jul.24.d.u.") , 1912-ben ("Gergye József orgonaépítő 1912. év január (?) 8án"), 1926-ban ("1926.XII/1én Szombathely"), 1941-ben. Napjainkban 2002 körül került megszűntetésre az orgona lábbal történő fujtatási lehetősége is apró javítások mellett, majd több napos alapos felújítását hajtotta végre Márffy Dezső vasvári kántor úr 2014. áprilisában: az orgona kitisztításra, újrahangolásra, a sípok tisztításra, a homlokzati sípok festésre kerültek, a játszóasztal festése, billentyűzete javításra, megújításra került. Maga az orgona hazánkban egyedülálló, hisz ez az egyetlen működő orgona ebből a típusból.  Egy manuálos és 10 változatú, a pedál 5 változatú.

A ferences templomnak feltehetően fából készült tornya lehetett, melyből az 1700-as évekre nem maradt semmi. 1755-ben a templom mellé ugyancsak fából készült haranglábat helyeztek, mely az 1800-as évek második felére újra nagymértékben tönkrement. Ekkor, az 1871-1874-es nagy restaurációkor jött létre a ma is álló torony. A templom bejáratánál épült, elég szűk, de parkírozott térrel. A torony alatt foglal helyet a kicsiny templomelőcsarnok, amelyben a néhány éve elhelyezett világháborús tablót találjuk, illetve ide lógnak le a harangkötelek. A korábbi harangokat az első világháborúban elszállították hadi célra. Csak a 330 kg-os Szent Anna maradt meg. Kiss Kálmán helyettük hozatta az 556 kg-os Nagyasszonyt és a 156 kg-os Páduai Szent Antalt. Ez utóbbit a második világháborúban elvitték, de kalandos úton végül sikerült visszaszerezni. A Nagyasszony, Szent Anna és Szent Antal harangok ma is megvannak és a legszebb harang-akkordot alkotják: G, B, D összhangban.

Már az 1777-i veszprémi egyházmegyei összeírásban szerepel a templom sekrestyéje, amelynek hosszúkás és szűk, a templom szentélyének északi falához tapadó alakja azt engedi következtetni, hogy falainak résztöredékei 1755-ben adva voltak. Az oratórium – ha nem maradvány a régi kolostorból – akkor a Deák család kezdeményezésére épülhetett. A sekrestye téglával van kirakva, 15 ember fér el benne.

A szószékről már 1777-től folyamatosan tudunk, többször is restaurálják.

A jelenlegi padok Szilner plébános 1904-i nagy restaurációjakor kerültek a templomba. A keresztkút 1801 után kerül a templomba. Ugyancsak 1801-től találunk hivatkozást a tabernákulumra és az öröklámpára is. 1904-ben aranyozták és tisztították a tabernákulumot, melynek ekkor egy nagy ajtója van. A főoltárra kerül két kicsi és négy nagy gyertyatartó. Fenn állott térdeplő helyzetben két angyal. 1926-ban Kiss Kálmán alatt kapja a főoltár mostani alakját. A tabernákulum két ajtóval lesz ellátva és legfelül a hétpecsétes könyvön fekvő Báránnyal. 1955-ben Pesthy Sándor a tabernákulumról levette a trónust, magát a tabernákulumot oldalra helyezte, míg a főoltárra egy újat készíttetett, ugyancsak ekkor kerül a főoltárra a 6 db. bronzgyertyatartó és a trónusra négy.

Az 1801-es összeírás szerint van egy kriptája a templomnak a főoltár előtt, mely a Deák famíliához tartozik. 1904-ben az általános templom-javításnál – amikor a padlózat tégla helyett cementkockákat kapott – eltüntették a kripta lejáratát is. Az így felszabadult kriptát elzáró kőlapot leteszik a főút felőli feljáró első lépcsőjének. A kripta 1904 óta megközelíthetetlen, sőt a lejáratát sem lehet biztosan tudni hol volt.
 

* Forrás: P. Takács J. Ince - A Zalatárnoki Szent Anna Plébánia és községei története, 1956.